Láttátok az Összeomlás című filmet? Amikor egy nyakkendős gyógyegér egyszer csak besokallt és a dugóban kiszállt a verdájából, mert tele lett a pöcse a világgal. Aztán persze eljátszotta Jasont a péntek 13-ból - láncfűrésszel, bészbólütővel, rakétavetővel, ahogy a nagykönyvben meg van írva.
Naszóval, aki Pesten él, könnyen megérti azok zilált idegállapotát, akik életük és pénzük jelentős 
részét végtelen kocsisorban helyben pöfögve pazarolják. Én mondjuk nem vagyok egy ideges alkat, mert ha felbaszom az agyam, attól hamarabb odaérek? Naná hogy nem. Ugyanezért nem kezdek el kurvaanyázni, ha az életem veszélyezteti egy magát Fittipaldinak érző faszparittya. Szóval én nyugisan közlekedek. Ha nincs hely előzni, hát várok. Ha gyalogosok léphetnek le, akkor még lassabban megyek. A buszsáv meg a buszoké-taxiké. Hozzáteszem, hogy fürge kis sportkocsim van, ami az utcai autók többségét helyből átugorja, de nem ütöm-vágom. Túl öreg vagyok már vesedonornak, meg rég rájöttem, hiába nyomom tövig a gázt, nem érek oda hamarabb, kivéve ha épp a kórházba vagy a temetőbe tartanék.
Szóval a minap reggeltájt, munkába menet beszorultam egy ilyen dugóba, és ott picit bosszankodva, de inkább relaxálni próbálva hallgattam Boros és Bocskor reggeli 
poénkodását. Tényleg viccesek voltak, tulajdonképpen egész jó kedvem kerekedett. Egy kereszteződéshez csorogtam lassan eközben ahol elsőként kaptam egy pirosat. (páran beszorultak, erre mondjuk illiene figyelni) A lámpa végre zöldre váltott, de még nem volt annyi helyem, hogy ki is tudjak érni a kereszteződésből. (A mellettem levő IFÁ-t mondjuk ez nem zavarta, és beállt, mint a zord idő. Én azonban jó állampolgárként vártam a soromra) Végre nyílt egy kis hely ahova már befértem, szóval elindultam szépen - nyugodtan. Ekkor mögöttem rátehénkedett a dudára az egyik autóstárs. Gondoltam tán valami vészhelyzetre figyelmeztetne, ezért megálltam ismét, és körbenéztem. Semmi. Elindultam hát újra, (10 centit se tettem meg) és ismét dudakoncert mögöttem. Erre szépen megálltam újra, körülnéztem ahogy kell, és eltöprengtem azon is, hogy tán ki kéne szállni, megvizsgálni a hátsó gumikat. Na ezt azért túlzásnak éreztem, szóval start újra. Alig gurulok, duda, megállás, körülnézés, indulás, végre árértem. (Hozzáteszem, egy centit se vesztettünk ezzel, hiszen ugyanazon autó mögé álltam be a kereszteződés után, mint aki mögött az áthajtás előtt álltam)
A visszapillantó tükörben láttam, hogy a komának gőz jön a fülein, és rezeg a feje az idegességtől. Próbált terepjárójával mellém állni, eközben majdnem eltaposott egy mopedest, és kis híján oldalbalökött egy halálfélelemtől besápadt suzukis öreglányt is. Mivel láttam, hogy erőlködik, meg valamit tátogat, ezért magam mellé engedtem, lehalkítottam a Sláger rádiót, és leeresztettem a jobb oldali ablakot.
- Mi van, mi a fasz van te buzi? Te köcsög, valami köcsög vagy? - szűrődött be az eszmefuttatás vége.
Barátságosan rávigyorogtam a terepjárós törpére a mázsás-kopasz szörnyű valómban:
- Nem, sőt, épp anyádtól jövök. Azt üzente: jó volt, ezért kedvezményt kapok nála legközelebb. Van ezzel valami probléma?
A faszi szája nyitva maradt. Mivel épp zöldre váltott előttünk a lámpa, és kiürül a sáv, a további hirig elkerülésére nyomtam egy kövéret. A visszapillantóban a gumifüstön át még láttam egy darabig a sávelválasztón lefullasztott terepjáróját.
Ha jól hallottam, senki sem dudált rá.
Kommentek