Ha majd a bőség kosarából
Mindenki egyaránt vehet,
Ha majd a jognak asztalánál
Mind egyaránt foglal helyet,
Ha majd a szellem napvilága
Ragyog minden ház ablakán:
Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk,
Mert itt van már a Kánaán!
Szép gondolat. Amúgy nagy faszság, de legalább közérthető. Mint az összes többi veszélyes demagógia.
Amerikai filmeken felnőve, jobban ismerjük a mirandát, mint tenyerünk a kedvesünk melltartóméretét. "Jogunk van hallgatni, ügyvédet fogadni...". Most már itt van amerika, a cowboyok itt terelik a marhacsordát, itt csörgedezik kifelé a zsebünkből a pénz apró erecskékben, és itt zubog befelé a szerencsés ügyes kevesek tárcájába.
De ez mit sem számít! Mert nekünk jogunk van, kérem alásan. Na igen. Az aztán van.
Jogunk van tüntetni, hallgatni, ügyvédet fogadni, orvost és gyógyító eljárást választani, perelni és feljelenteni. Jogunk van munkát vállalni, lakhatásunknak és betevőnknek biztosítva lenni. Jogunk van buziskodni, munkát nem vállalni, itthon ingyen tanulni külföldön adózni, hitelt felvenni, csődbemenni. Jogunk van pártot alapítani, templomba járni, népszavazni.
Jogunk van egyenlőnek lenni.
Ez a kedvencem. Aki generálisan balfasz, az könnyen előránthatja az egyenlőség Prokrusztész ágyát az alkotmányból. Érteni persze nem érti, de jelszónak azért jó lesz. Felkúrja hát egy transzparensre és két feles után beokosodva végigdülöngél vele az utcán.
Értem én, hogy nagy társadalmi igazságtalanság, hogy a cégtulajdonos mást se csinál egész nap, csak a pöcsét vakargatja, és időnként vasvillával átforgatja a padláson a pénzét, be ne dohosodjon. Az is genyóság, hogy az ügyvéd villant az öltönyében egy ezer wattos mosolyt és odabasz az asztalra érte egy akkora számlát, ami másnak több havi munkabére lehetne. A szilikonnal felfújt csöcsű ribancokról nem is beszélve, akik verbális képességeiket kicsit másképpen kamatoztatják, de hasonlóan jól élnek belőle.
Egyenlő munkáért egyenlő bért! Jogegyenlőséget!
Mekkora parasztság, hogy aki gyorsabban fut, az aranyérmet kap, aki lassabban kapkodja a pacskert, az meg csak bronzot? A gyorsabb futó cipeljen cementeszsákot a hátán, hogy egyenlő esélye legyen a lustább sportolónak is!
Miért van az, hogy aki többet és jobban dolgozik, az több pénzt keres, mint a faszverésben profi kollégái? Nagy dilemma: dolgoztassuk meg a többieket jobban, vagy osszuk szét talán a túlórapénzt a munka helyett kocsmába járó kollégái között? Mivel a többiek többen vannak, szerintem indítsunk népszavazást, és borítékolható lesz az eredmény.
Szemétség, hogy aki többet kockáztat, többet is nyerhet. Szóval azt hiszem, vegyük el a lottónyertesek nyereményét, és egy nagy zsákból borítsuk le a háztetőről a sétálóutcára! Aki egy vállalkozásban kockáztatja vagyonát, ide a haszonnal. Kivéve ha veszteséges. Mert szarnak és kárnak nem kívánok gazdája lenni. Más sem.
Kellett neki vállalkozni? Naugye. Józsikám, addide a felest bammeg. Memmontam fijam, hogy rábaszik, és látod? Naugye.
Le a versennyel! Hozzuk vissza a kommunizmust! Vágjuk mindenki fejét szép kockaformára a fodrászgéppel! Nem kell aggódni, csak az első használatig különbözünk.
Minden nő kurva, aki nem velem kefél, és minden rendszer szar, ahol szegény vagyok. Adóztassák a gazdagokat! Én csóró vagyok, hagyjanak békén. Mit törődök én az országnak száz bajával? Majd elmúlnak a bajok.
Nem érdemes hajtani.
Ha keccsölünk ínszakadásig, már hiába sírunk, hogy támogassanak már minket is. Valami hazugságot ideológiát kellene kitalálni hozzá. De bajban vagyunk: cigánynak túl fehér, fiatalnak túl öreg, öregnek fiatalok lévén. Ahhoz hogy buzik legyünk, már rég késő, és van túl stabil munkánk ahhoz, hogy megsajnáljanak minket.
Elrobog mellettünk a század. Eltartjuk a nyugdíjasok tömegeit, eltartjuk a hátrányos helyzetűeket, a fiatalokat, az államapparátust, a szaharai árvízkárosultakat. Gyermek és asszonytartást fizetünk. Megszakadunk, csak hogy a tizenéves szar autónkba még egy tank benzin mellé kifizessük a soha végre nem hajtott útfelújítások árának többszörösét.
Amikor a postás csönget, már rángatózik az arcunkon egy izom. Ki akar még tőlünk valamit? Itt van basszátok meg, vigyétek. Ne is legyen rá több gondom!
És amikor odatántorog egy büdös hajléktalan hozzánk, alig bírjuk megállni, hogy pénz helyett ököllel az arcába vágjunk. Bazmeg nem érted, hogy nincsen vagy nem akarok adni?!
Mit akartok még tőlünk? A nagy egyenlőség csak másnak jár? Én is egyenlő akarok lenni! Ki az aki az érdekünkben fellép?
Ne azt a lovat üssétek már, aki amúgy is húzni akar. Mert tele lesz a töke egy idő után, és jól felrúg.
Kommentek