Mikor szálljunk ki egy asztaltól? Ha jól megy, nem érdemes kiszállni. Igaz?
Nem.
könnyű beleszaladni abba a hibába, hogy megnyerünk készpénzes játékon egy kisebb összeget, és elkap minket a mohóság, még többet akarunk keresni hozzá. Hiszen a pókerkönyvek többsége is ezt javasolja: soha ne hagyjuk lehalászatlanul a halastavat.
A pókerkönyvek szerzői azonban még elsősorban élő játékon edződtek, ahol a kártyázó baráti körben a szignifikánsan legjobbak vélhetően ő maguk voltak. Ma már bármilyen szinten találhatunk viszonylag jó játékosokat. Ritka, amikor az asztalnál ülő összes játékoshoz azt a megjegyzést tehetjük, hogy "fish".
Az is feltételezhető, hogy a jobb játékosok több pénzt nyernek, mint a gyengébbek. (ezért beüléskor, amikor még zéró információval rendelkezünk, figyeljünk a játékosokra, és adjuk meg a tiszteletet aszerint, hogy mekkora kupac zseton tornyosul előttük.)
Elképzelhető ugyanis, hogy - noha hatalmas nyerésben vagyunk - az egyetlen racionális döntésünk az lehet, hogy kiülünk az asztaltól és vállonveregetjük magunkat. Ez szokott egyébként igen igen rosszul menni az átlagnál valamivel ügyesebb hobbi készpénzes játékosoknak. Nyernek egy nagyobb összeget, majd elszórják. Hogy történhet ez meg?
Szerencse-balszerencse? Ugyan.
Vegyünk egy elméleti példát: a zsetonok eloszlása (SH-CG, NL20) A:5-B:10-C:15-D:20(mi beülés után)-E:25-F:65
Fél óra játék után is úgy tűnik, hogy a zsetonmegoszlás a tapasztalt játékerő által is alá van támasztva. (a zsetonállás mondjuk mit sem változik) Ekkor lehetőségünk nyílik "E" ellen egy duplázásra, és némi szerencsével felmegyünk 40 dollárra. "E" visszavásárolja magát, a maximum zsetonmennyiséget hozva az asztalhoz (20 dollár)
Nézzük meg az asztalnál levő pénzünk jövedelmezőségét. Felosztottam a pénzünket zónákra, és kockázati területekre:
- 5 dollárunk van aránylag jól megérülő helyen öt másik játékos ellen, akikből három biztosan gyengébb nálunk, és csak egy erősebb.
- további 5 dollárunk van közepesen megtérülő helyen négy másik játékos ellen, amiből kettő gyengébb, egy azonban erősebb.
- további 5 dollárunk van alig megtérülő helyen három másik játékos ellen, amiből egy gyengébb, egy erősebb nálunk, itt már csak abban bízhatunk, hogy az erősebb játékost többször el tudjuk kerülni, mint ahányszor a gyengébb minket.
- A következő 5 dollárunk tipikusan bukó helyen van: egy hozzánk hasonló játékerejű ember ellen, és egy erősebb ellen vethetjük csak be.
A húsz dollár feletti rész (negyven dollárig) viszont a legerősebb játékos kizárólagos vadászterületére esik. Értelmetlenül van az asztalnál. Habár igaz, hogy minél több pénzünk van itt, annál többet nyerhetünk tőle, viszont nem ő az igazi célpontunk, hiszen ez a pénz a legrosszabbul megtérülő (vesztő) zónában dolgozik. Egyetlen reményünk, hogy a többi zónában dolgozó pénz többet hoz, mint amennyit majd ezen veszítünk.
El kell gondolkodjunk azon, hogy kiülünk, és más asztalnál folytatjuk a szabadrablást, vagy - ha nem annyival jobb nálunk "F" - akkor maradunk itt továbbra is.
Figyeljünk arra mindenesetre, hogy kik ellen és mennyit kockáztatunk. Ne essünk bele ebbe a csapdába: ugyanazon asztalon nem ugyanannyi pénzzel játszunk mindenki ellen!
Kommentek