Minap történt:
Estefelé jöttem haza kislányommal az utókarácsonyi körútból. Ezen tulajdonképpen a rokonságnál pukkadásig való zabálást kell érteni, némi kínos mosolygással egybekötve: "nahát mekkorát nőtt ez a lány!", "milyen szép nyakkendő! pont ilyen zebracsíkost akartam!"
Szóval beparkolok a ház elé, és mit látnak szemeim? Egy szabványkülsejű cigányember egyeztetett némi véleménykülönbséget egy hölggyel. A leányzó (nem mintha számítana) jól szituált, csinos, (amúgy fehérforma), és rémült mazsola arrcal ül az autójában a parkolóban.
Előtte áll a koma, és úgy ordít, mint akinek jól meghüvelykszorítózták a mogyoróit: "Há' te szemét, hogy tehetté' ilyent, hogy rohadná' meg, na csak szájjá' ki kiontom a beled..."
Elindulok feléjük, hátha hasznos leszek. (lányomnak szóltam, hogy várjon a kocsiban)
A fickó rámbámul, én visszabambulok. Udvarias ember lévén, már messziről köszön: "Mit néze'?! Mit akarsz te köcsök?!" (sic)
Ahogy közeledtem felé, úgy csökkent a hangereje. Gondolom tisztában volt vele, hogy kisebb távolságon való kommunikációhoz kisebb jelerősség szükségeltetik. Bár lehet, hogy nem ez járt a fejében, mert az is előfordulhat, hogy inkább azon töprengett, hogy vajon milyen optikai törvényszerűség teszi, hogy a közelebb érő emberek egyre nagyobbnak tűnnek? Végülis mindegy, a lényeg, hogy egészen megcsendesedett, mire mellé értem. És bátran tett is hátra is két szapora tánclépést. Amikor odaléptem a kocsihoz, megkérdeztem a hölgyet: "segíthetek valamiben? hívjak esetleg egy rendőrt?"
A csajszi hálásan válaszolt: "köszönöm, igazán semmi szükség rá. De tényleg nagyon kedves és még egyszer nagyon köszönöm!"
A csóka mindeközben összeszedett némi bátorságot és beszállt a társalgásba: "Há' mivan? Te a felesígedre rendőrt hívná'?" (Hja kérem, hogy a hölgy a felesége emberünknek??? Érdekes fordulat. Na de mindegy.)
Odafordultam és megmagyaráztam: "Csak hogy megelőzzük a pofozkodást..."
"Mi közöd teneked ahhoz?" riposztozott sziporkázóan a vitapartnerem.
Békítő jelleggel, birkatürelemmel elismételtem: "Félreértettél. Az ütésváltást nem kettőtök között gondoltam, hanem mediációs jelleggel..."
Meghökkenten nézett, szemmel láthatóan "syntax error" lett nála. Vártam egy darabig a válaszra, hiába. Így amíg rebootolt, visszasétáltam a kocsimhoz és a kislányomat illetve a cuccainkkat összeszedve távoztunk a helyszínről. (Tisztes távolságból azért még utánunk üvöltött a csávó: "gyere vissza te szemét!". Nem mentem. Meg kell hagyni neki is némi önbecsülést.)
Lányom mindeközben párás szemmel nézett rám. Látta apjában a hőst.
Fura volt. De már csak emiatt is megérte.
Kommentek