Pókertanulságok blog

A minap beálltam egy, az Üllői úton levő benzinkút mellett levő dögburgeres autós kiszolgálórészlegébe, hogy feltöltsem vitaminokkal szervezetem lemerült raktárait, és megvásároljak valami pofátlanul túlárazott, de éhségérzetem azonnali kielégítését lehetővé tevő árucikket.

A kiszolgálás kifogástalan volt: a fáradt pincérnő a papírzacskózott kulináris élvezet mellé megajándékozott egy kötelező mosollyal. Igaz, hogy ez nyomasztóan pszichoid vicsorgásnak sikeredett csak, de kicsire nem adok: az én nemzedékem a nyolcadik utas szájszervén eddződött, így ez sem bírta elvenni a kedvem az ünnepi reggelitől.

Némi csalódást okozott ugyan a számomra, hogy a plakáton vastagnak tűnő, frissen sült hússal, ropogós salátákkal bőven megpakolt, és ránézésre semennyire nem dögszagú eledel a való életben... hát.... óvatosan és tömören fogalmazva is gusztustalan takarmányélelmiszer volt, amire azért rá lehet írni, hogy nyomokban emberi fogyasztásra alkalmas összetevőket is tartalmazhat. De sebaj! Hozzám képest a dzsungelben madárpókot falatozó celebjeink puhapöcsök, nekiláttam hát a rágás-nyelés folyamatának, ráébredve arra, hogy behúnyt szemmel és befogott orral tulajdonképpen egész ehető lehet bármilyen, első ránézésre borzalmas kaja. (Úgy gondolom az a tisztességes, ha itt és most figyelmeztetek mindenkit, aki a jövőben egy csónakban hánykolódhat velem hajótörés után a tengeren: nyitott szemmel aludjon - elvesztek a gátlásaim)

Alig jutott le az első néhány korty kóla a gyomromba, amikor odalépett járművemhez egy szakállas bronzos bőrű honfitársunk (most nem akarok cigányozni, mert az előző postom is tartalmazott némi szalonrasszizmust, és félek tőle, hogy a postot esetlegesen olvasó ifjúságot alaptalan előítéletekre taníthatnám) szóval odalépett és megkérdezte:
"testvír, nem kő neked egy új Sony hádí kamera? Megvettük, azt nem tuggyuk levinni Győrbe"
Nem vagyok semmi rossznak az elrontója, így nem bírtam megállni: "attól függ, mennyiért adod"
"Há nagyon occsó, neked most fíláron, százezerért elviheted"
"kösz haver, de nem kell." Százezer ugye marha sok, bár a felmutatott kamera szemmel láthatóan megért annyit. De amúgy is csak kíváncsi voltam...

Koma színről balra el, egy rakottszoknyás szépasszony felé. Nem telik el több mint 2 perc, és somfordál vissza: "Odaadom ötvenírt" 
"meggondoltam magam, bocs, mégsincs rá szükségem."

"Dehá' nagyon jó cucc, most hoztuk ki a Lurdy Házból! Odaadom harmincé!"
Kösz. Gyanítottam persze eddig is, hogy nem az ózdi kohóban kereste meg a kamerára valót. 
"Nem kell, egy fillért nem adnék érte!"
"Húszé odaadom!"
"Nem értesz a szóból, figyelj: NEM KELL!"
"Most mi a bajod, az hogy lopott? de hát nincs ráírva!"
"IGEN BAZMEG, AZ A BAJOM HOGY LOPOTT!! HÚZZÁL MÁR EL INNEN a PICSÁBA, DE KURVA GYORSAN!" 
Valahogy észlelte az ábrázatomon a cimbora, hogy itt és most nem lesz biznisz, ezért szaporán odébbállt.

Hazafelé elgondolkodtam: most tulajdonképpen mire volt jó hogy nem vettem meg a kamerát? Nyilván tudtam volna fogni rajta legalább 50-70 ezer forintot! Több válasz lehetséges: társadalmi szempontok:nem támogatom a bűnözést a pénzemmel, nem segítek fenntartani ezt a kártékony életformát. Jogászkodás: nem lettem orgazda, nyugodtan alhatok.

Tudom: lúzer vagyok. A kamerát megveszi más, egyébként sem változik semmi, egy szavazat, egy erdőben eldobott akkumulátor mitsem számít.

Az igazság viszont az, hogy az említetteknél lényegesen egyszerűbb okom volt: hormonszint. Útálom azokat az embereket, akik mások helyzetének kihasználásából, mások vagyonának elrablásából, lopásából, mások kifosztásából élnek. Nem akarok velük semmilyen kapcsolatot. Nem számít, hogy cigányok, vagy nemcigányok. (jaj! Kimondtam mégiscsak)

És hát szeretnék holnap is a tükörbe nézni. Ha olyanná válnék mint ők, akkor ez nemigen menne.

Kaptam egy meghívót egy live freerollra. Nem volt valami nagy verseny (500 dollár összdíjazás), de gondoltam szórakozásnak megteszi. Azonban arra a hétvégére alakult a találkozóm kislányommal, szóval úgy tűnt inkább más lesz a programom.

Elkövettem viszont azt a hibát, hogy megemlítettem a dolgot a lányomnak, aki teljesen beizgult rajta, még sose látott pókerversenyt, és szeretett volna. Mivel nyár volt, és a verseny Siófokra lett szervezve, az az ötletem támadt, hogy leugrunk, megnézzük, és belemerülünk nyakig a balatonba és a lángosokon levő tejfölutánzatba. (Javaslatom zajos sikerre talált egyszemélyes családom körében)

Szóval  Belga nyomán:
"Jó kocsiba be, ablakot le,
könyököt ki, kettesbe be!
Nagy király a hangerő
melletted a szőke..." 
Még messze nem "nő" szóval "melletted a szőke kislányod".

jóvanna, nem lehet mindig feláldozni a rímért a mondanivalót :)

Útközben a lányom nagy érdeklődést tanúsított a Texas Hold'Em iránt, így beszélgettünk róla kicsit. (az ötlapos draw-t már ismerte 7-8 éves korától, így a licit menete nem volt neki bonyolult, a többi szabály meg nem nevezhető agysebészetnek)

Odaértünk Siófokra, körbetátogattunk, fagyi, fényképezkedés a Kálmán Imre szobornál

(ezt a képet nem mi, de a szobor az ugyanaz)

Ezután odaslattyogtunk a versenyhelyszínre.

Mondtam a szervező leányzónak (nevezzük az egyszerűség kedvéért Vikynek): "gáz van, itt a lányom, pár nap híján 14 éves, szóval nem tudok indulni a versenyen, csak néznénk kicsit"
Mire Viky: "miért nem indultok el rajta mind a ketten?" ha nyer valamit véletlenül, akkor hozzád írjuk jóvá majd a nyereményt"
Én: "hmmm... megkérdezem....."
Kislányom: "lécci lécci lécci! Apa engedd meg, úgy szeretném!"
"hát jól van, csak el ne mondd senkinek"

Kiderült viszont, hogy a versenyre nevezők, meghívottak nagytöbbsége egy egyhetes pókertábor lezárásaként indul el ezen a freerollon, szóval nem teljesen vakegerek. (Érdeklődnek annyira a póker iránt, hogy egy hetet, plusz egy csomó lóvét rááldozzanak a lehetőségeikből)

Szóval mennyi idő múlva is kezdődik a verseny? (háromnyegyed óra) Na gyere lányom, versenypóker gyorstalpaló oktatás következik!

Oké, értem mire gondolsz. Nem vagyok egy Slansky, és nincs is pár napunk a képzésre, de valamit csak ki tudunk találni ezek ellen a csókák ellen. Hiszen csak ötvenen vannak, és csak az első tízbe kell majd bekerülni.

Lassú vakszintek, deepstack (15k zseton) játék. Jaj. Ez nem kedvez a kislányomnak. (nekem annál inkább, de ez most más kérdés). Gondolkozz, gondolkozz! Szünetek lesznek? Igen. Najó, akkor a két szünet közötti stratégiát kell csak kitalálni...

első vakszintek:

tipp: Indulólapok, AA, KK, (raise-reraise lehetőleg allinig-kváziallinig preflop)
Nem jöttek ilyenek, szóval ette picit lányomat a vak.

3-4 vakszintek: az előző indulólapok kiegészülnek: suited broadway lapok pozícióból limp, sorrá kétpárrá fejlődés esetén allé, egyébként fold flop után, vagy flop előtt emelésre, közepesnél nagyobb párok limp ha lehet, és allé szettesedés esetére.
A dolog működött, kifizették lányom egy nut sorát felduplázott 30ezerre (én ekkor kábé 45ezren álltam, két játékost ejtettem ki és egyszer lemákoltak)
 

Sajnos azonban az ellenfelek nem voltak teljesen fogalmatlanok, és észrevették lányom játékában a lyukakat (fél szemmel őt figyeltem, mert az én asztalomhoz került). Elkezdték lopni a vakját, limpjére ráemeltek. Ajaj.

Szünet.

5-6 vakszintek: Új taktika leányom: osztógomb, cutoff ha nincs előtted emelés: emelsz. (vaklopás) Ha rádemelnek, akkor AK-AQ, TT+ reraise allin egyébként dobás. Kis stack ellen ha egyedül tudsz maradni, minden közepesnél jobb lapra beborítod középre a teljes zsetonmennyiségedet!

Ismét jól működött a dolog! (nem tudták követni a váltásokat) Eddigre már nem kevéssé utálták a lányomat az asztalnál. Egy jó játékos például ráemelt egy combosat a nagyvakjára az osztógombról, ő meg visszatolta az allint. Hááát mit mondjak.... megálltak a kések a levegőben....
(Kicsit úgy érezhette a dealer, mint aki sötétben fel akarja gyújtani a villanyt, és jól megrázza a kapcsoló. Röhögtem magamban mint a sakál.)

Elbizonytalanodtak ellene, ami azért volt jó mert megmaradtak a vakjai, és egy kicsit még gyarapítani is tudta a zsetonjait.
 

Sajnos mivel azonban a nagyon gyenge laza agresszív - passzív feszes játékosok eddigre már kiestek, és akik maradtak azok ismét kezdtek a rászállni a lányomra. (rájöttek, milyen szűk a resteal range-e)

Új taktika következett: spekulatív lapokkal félblöff flopon, passzivítás törnön, agresszió riveren.

Meg kell mondjam én is meglepődtem, amikor flopon emelésre visszaemelő lányomra rátolták az allét, és ő megadta....
... a nagy semmivel....
Azért megjegyzem, nem volt akkora nagy semmije mint gondolta, merthogy kombinált kétoldali sor és nut flösshúzója volt az ellenfél top két párja ellen. (ez ugye az esélyesebb kombináció, bár erről lányomnak fogalma se volt) De azért be is húzta ahogy kell.
Mindenkinek elkerekedett itt a szeme, és kezdték gyanakodva figyelni kislányomat :)
 

Én ekkor 60e-n álltam, bár ebben az is segített, hogy a lányom teljesen feleslegesen megpróbált kiblöffölni ENGEM egy potból, amikor ketten maradtunk egymás ellen. Mondtam is neki utána, hogy "de rendes voltál", akinek ilyen rokonai vannak, annak nem kellenek ellenségek! :))

Final table:

Erre nem lehetett nagy okosságot kitalálni, mivel csak a nagyvak 12 szerese volt nála. Azt javasoltam ezért, ha jó lapja van akkor tolja be és imádkozzon. Próbáljon meg ezenkívül - ha tud - pozícióból vakot lopni. Ez utóbbi lett a veszte: AQo-val allinig ment, és a nagyvak megadta, majd AKs-t fordított fel.
9. hely.

Rövidesen én is kiestem: szettem lett, de valaki megadott egy egész kasszányi allint a flopon, hogy behúzhassa a lyukas sorhúzóját. Be is húzta riverre. Naná.
7. hely.

Jobb mint gondoltam, de nem olyan jó, mint reméltem.
Na nem baj, majd legközelebb!

Este Keszthely, ott a kikötőben egy lakókocsink édesapám vitorlása mellett, majd vasárnap vissza Budapestre.

Egész úton hallgattam lányom sztorijait a versenyről :)

Bár amikor azt mondta, hogy szerinte már ő is jól tud pókerezni, hiszen lássuk be, milyen frankó eredményt ért el, milyen kemény ellenfelek ellen, akkor tartottam egy rövid helyreigazítást a játékerő kérdéséről :)

Nem haragudott meg rám, és meg is értette a dolgot.

Érdekes... mennyivel jobban örültem az ő eredményének mint a sajátomnak! A fene se érti ezt.

Minap történt:

Estefelé jöttem haza kislányommal az utókarácsonyi körútból. Ezen tulajdonképpen a rokonságnál pukkadásig való zabálást kell érteni, némi kínos mosolygással egybekötve: "nahát mekkorát nőtt ez a lány!", "milyen szép nyakkendő! pont ilyen zebracsíkost akartam!"

Szóval beparkolok a ház elé, és mit látnak szemeim? Egy szabványkülsejű cigányember egyeztetett némi véleménykülönbséget egy hölggyel. A leányzó (nem mintha számítana) jól szituált, csinos, (amúgy fehérforma), és rémült mazsola arrcal ül az autójában a parkolóban.

Előtte áll a koma, és úgy ordít, mint akinek jól meghüvelykszorítózták a mogyoróit: "Há' te szemét, hogy tehetté' ilyent, hogy rohadná' meg, na csak szájjá' ki kiontom a beled..."

Elindulok feléjük, hátha hasznos leszek. (lányomnak szóltam, hogy várjon a kocsiban)

A fickó rámbámul, én visszabambulok. Udvarias ember lévén, már messziről köszön: "Mit néze'?! Mit akarsz te köcsök?!" (sic)

Ahogy közeledtem felé, úgy csökkent a hangereje. Gondolom tisztában volt vele, hogy kisebb távolságon való kommunikációhoz kisebb jelerősség szükségeltetik. Bár lehet, hogy nem ez járt a fejében, mert az is előfordulhat, hogy inkább azon töprengett, hogy vajon milyen optikai törvényszerűség teszi, hogy a közelebb érő emberek egyre nagyobbnak tűnnek? Végülis mindegy, a lényeg, hogy egészen megcsendesedett, mire mellé értem. És bátran tett is hátra is két szapora tánclépést. Amikor odaléptem a kocsihoz, megkérdeztem a hölgyet: "segíthetek valamiben? hívjak esetleg egy rendőrt?"

A csajszi hálásan válaszolt: "köszönöm, igazán semmi szükség rá. De tényleg nagyon kedves és még egyszer nagyon köszönöm!"

A csóka mindeközben összeszedett némi bátorságot és beszállt a társalgásba: "Há' mivan? Te a felesígedre rendőrt hívná'?" (Hja kérem, hogy a hölgy a felesége emberünknek??? Érdekes fordulat. Na de mindegy.)

Odafordultam és megmagyaráztam: "Csak hogy megelőzzük a pofozkodást..."

"Mi közöd teneked ahhoz?" riposztozott sziporkázóan a vitapartnerem.

Békítő jelleggel, birkatürelemmel elismételtem: "Félreértettél. Az ütésváltást nem kettőtök között gondoltam, hanem mediációs jelleggel..."

Meghökkenten nézett, szemmel láthatóan "syntax error" lett nála. Vártam egy darabig a válaszra, hiába. Így amíg rebootolt, visszasétáltam a kocsimhoz és a kislányomat illetve a cuccainkkat összeszedve távoztunk a helyszínről. (Tisztes távolságból azért még utánunk üvöltött a csávó: "gyere vissza te szemét!". Nem mentem. Meg kell hagyni neki is némi önbecsülést.)

Lányom mindeközben párás szemmel nézett rám. Látta apjában a hőst.

Fura volt. De már csak emiatt is megérte.

Jelenleg egy hosszú távú kisérletet folytatok, a lényege, hogy mennyi pénzt lehet vajon online pókerrel a semmiből csinálni egy abszolút képzetlen játékosnak.

Néhány szabályt állítottam ehhez fel:
1. Egy fillért sem vagyok hajlandó a pókerre költeni, (egy nodepo bónuszból indulok)
2. Hajlandó vagyok képezni magam,
3. A kisérlet 5k Sng-ig tart, addig sem pénzt nem vehetek ki, sem pénzt nem utalhatok be (és persze nem tehetek át más pókerszámlámról sem),
4. Szigorúan tartom az 50-100buyin-os BR menedzsment elvet,
5. Nem játszok cashgame-et, viszont néhány mtt belefér.
6. Nem verem át magam.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a kisérlet kezdetekor az említett nulla pókertudásom viszonylagos volt, hiszen az 5 lapos draw-t gyermekkoromtól kezdve ismertem, a pot oddsot pedig kapásból tudtam becsülni (mégiscsak jó valamire a matek OKTV), de ami a legtöbbet segíthet: sakkoztam, és ezért úgy gondolom, hogy emiatt könnyebben megérthető volt számomra a póker alapvető logikája. Ráadásul nem szégyeltem az első real money leosztásba beülés előtt elolvasni némi szakirodalmat. 

Kiváncsi vagyok mi lesz majd az eredmény, mire lesz ez elég. Jelenleg durván a kisérlet 10%-ánál járok. (sajnos mostanában nagyon keveset tudok játszani, de hát nem is rohanok sehova)
 

Sharkscope grafikon:

(a grafikon nem tartalmaz kb 300 dollárnyi versenynyereményt)

Az eredmény gyengébb, mint azt vártam (hiába no, önbizalomnak nem voltam híján) de ha figyelembe veszem az online kaszinók 10%-os sápját, akkor azt látom, hogy nem panaszkodhatok, hiszen játékonként durván minden feltett dollárom 15(+10) centet hoz.

Ez órabérben rendkívül gyenge... Feltéve ha egy asztalon játszok!
Viszont ha ugyanerre ugyanilyen szinten képes lennék 6-8-10 asztalon (sajnos egyelőre nem vagyok, de eszmefuttatásnak mindenesetre mutatós) akkor szép órabér jönne ki: 10(asztal)*11$ (Buyin)*0,15(Roi)*200(Ft 1 dollár)/1(óra per sng), ami a mai zord időkben kemény 3e Ft/órára jönne ki.

Az állásomat azért még nem hagyom ott emiatt :) de keleteurópai viszonyokhoz képest nem rossz fizetés.

A kisérlet állásáról majd a blogpostokból lehet értesülni.

Ha valami mégsem jól sikerülne, sebaj, megvan a felelős:

"A múltkor nyertem egy nagyobb összeget", "egyszer fenn, és egyszer lenn... tegnap lemákoltak, de majdcsak visszanyerem", "általában nyerek: tegnap is épp..."

Hány embertől hallottam már ezt? Érdekes, olyant senki nem mondott, hogy: "én vagyok a hal az asztalnál"

Mit gondoltok, átlagosan a pókerjátékosok hány százaléka nyer a játékon? Hány százaléka veszít? És mit gondoltok, mennyire szerencsejáték a póker? (ez utóbbi persze beugratós kérdés, nincs rá jó válasz) Meglepő, de igaz: a játékosok 80 százaléka stabil vesztes, 15 százaléka szinten tud maradni, 5 százaléka nyer. (na persze a kaszinók megbízhatóan leveszik a sápjukat, szóval ennek a nullvégösszegű játéknak a tulajdonképpeni nyertesei ők)

hmm.... ez érdekes. Nem reprezentatív mintámon megtett felméréseim alapján Magyarországon az átlagosnál lényegesen jobb játékosok vannak. Az emberek 95 százaléka ugyanis folyamatosan nyer.

Úgy tűnik, pókernagyhatalom vagyunk!

Ha már egyszer tankokkal, repülőgépekkel és nemzetközi bíróságok általi felülvizsgálattal nem megy, esélyünk lenne kártyán visszanyerni Erdélyt, Felvidéket, és a többi elcsatolt területet!

Mindenesetre roppant furcsa, és elgondolkodtató: miért hazudunk magunknak? Miért játszunk olyan játékot, amit vagy szerencsejátéknak tekintünk (és ez esetben a casinó rake-je vagy fee-je stabil veszteséget okoz nekünk) vagy tudásalapú játéknak (és nem ismerjük be tudásunk korlátait), de mégis azt hisszük, esélytelenebbként is győzhetünk?

Kicsit olyan ez, mint amikor hadat üzentünk az USA-nak... (Hát, biztos mi is néztünk volna buta arccal, ha meghalljuk, hogy egy 8 tagú bantu törzs, felfegyverkezve a legmodernebb dárdáikkal és bunkósbotjaikkal hadba kíván vonulni ellenünk)

Bennünk van a kényszer, hogy nyerők legyünk. Győzelemre vagyunk ítélve. Gyáva népnek nincs hazája, és a langyosokat az Úr is kiköpi! Így hát küzdünk összeszorított foggal, hiszünk abban, hogy legyőzzük a sárkányt, hogy ezúttal megtörténik a csoda és a sors az eddigi élethosszon át tartó szívásért majd kárpótol minket.

Hiszen amit Gus Hansen csinált, arra én is képes lennék! Nem emelek az ászpárral, mert az ravasz dolog.... Emelek a különböző színű dámahármassal pozíción kívülről (és szemem sem rezdül), mert arra senki nem számít, hogy ilyen fossal, ennyire bátran játszok majd. Türelmesen várom, hogy leessen a lapom riverre, és megadok ezért annyit, amit a jól láthatóan, a nyeréshez szükséges 6 outom nem indokol. Amikor valaki rákérdez: "implied odds" motyogom az orrom alatt, és szomorúan csóválom a fejem, ha mégsem fizetik ki a behúzott fullomat.

Pedig nyernem kéne. Megérdemelném.

Azt hiszem, az emberek egyszerűen szégyenlik, hogy hülyék, szégyenlik, hogy lúzerek. Pedig nem kellene! A hülyeség viszonylagos.

(A mindenkinél van jobb mintájára)

Mindenkinél van gyengébb játékos. Próbálkozzunk nála!

Talán még nyerhetünk is.

Üdv Néked nyájas olvasó!

Köszönöm, hogy megnyitottad a blogomat!

Kérlek ne fogd vissza magad, ha kommentelésre érdemes bejegyzést találnál, és bátran állj majd elő a kritikai észrevételeiddel is....