"A múltkor nyertem egy nagyobb összeget", "egyszer fenn, és egyszer lenn... tegnap lemákoltak, de majdcsak visszanyerem", "általában nyerek: tegnap is épp..."
Hány embertől hallottam már ezt? Érdekes, olyant senki nem mondott, hogy: "én vagyok a hal az asztalnál"
Mit gondoltok, átlagosan a pókerjátékosok hány százaléka nyer a játékon? Hány százaléka veszít? És mit gondoltok, mennyire szerencsejáték a póker? (ez utóbbi persze beugratós kérdés, nincs rá jó válasz) Meglepő, de igaz: a játékosok 80 százaléka stabil vesztes, 15 százaléka szinten tud maradni, 5 százaléka nyer. (na persze a kaszinók megbízhatóan leveszik a sápjukat, szóval ennek a nullvégösszegű játéknak a tulajdonképpeni nyertesei ők)
hmm.... ez érdekes. Nem reprezentatív mintámon megtett felméréseim alapján Magyarországon az átlagosnál lényegesen jobb játékosok vannak. Az emberek 95 százaléka ugyanis folyamatosan nyer.
Úgy tűnik, pókernagyhatalom vagyunk!
Ha már egyszer tankokkal, repülőgépekkel és nemzetközi bíróságok általi felülvizsgálattal nem megy, esélyünk lenne kártyán visszanyerni Erdélyt, Felvidéket, és a többi elcsatolt területet!
Mindenesetre roppant furcsa, és elgondolkodtató: miért hazudunk magunknak? Miért játszunk olyan játékot, amit vagy szerencsejátéknak tekintünk (és ez esetben a casinó rake-je vagy fee-je stabil veszteséget okoz nekünk) vagy tudásalapú játéknak (és nem ismerjük be tudásunk korlátait), de mégis azt hisszük, esélytelenebbként is győzhetünk?
Kicsit olyan ez, mint amikor hadat üzentünk az USA-nak... (Hát, biztos mi is néztünk volna buta arccal, ha meghalljuk, hogy egy 8 tagú bantu törzs, felfegyverkezve a legmodernebb dárdáikkal és bunkósbotjaikkal hadba kíván vonulni ellenünk)
Bennünk van a kényszer, hogy nyerők legyünk. Győzelemre vagyunk ítélve. Gyáva népnek nincs hazája, és a langyosokat az Úr is kiköpi! Így hát küzdünk összeszorított foggal, hiszünk abban, hogy legyőzzük a sárkányt, hogy ezúttal megtörténik a csoda és a sors az eddigi élethosszon át tartó szívásért majd kárpótol minket.
Hiszen amit Gus Hansen csinált, arra én is képes lennék! Nem emelek az ászpárral, mert az ravasz dolog.... Emelek a különböző színű dámahármassal pozíción kívülről (és szemem sem rezdül), mert arra senki nem számít, hogy ilyen fossal, ennyire bátran játszok majd. Türelmesen várom, hogy leessen a lapom riverre, és megadok ezért annyit, amit a jól láthatóan, a nyeréshez szükséges 6 outom nem indokol. Amikor valaki rákérdez: "implied odds" motyogom az orrom alatt, és szomorúan csóválom a fejem, ha mégsem fizetik ki a behúzott fullomat.
Pedig nyernem kéne. Megérdemelném.
Azt hiszem, az emberek egyszerűen szégyenlik, hogy hülyék, szégyenlik, hogy lúzerek. Pedig nem kellene! A hülyeség viszonylagos.
(A mindenkinél van jobb mintájára)
Mindenkinél van gyengébb játékos. Próbálkozzunk nála!
Talán még nyerhetünk is.
Kommentek